Tizenöt
Lara kis híján kiugrott a székéből, amikor meghallotta
a szenzortiszt fejhangú visítását.
- Figyelem, figyelem, űrhajó lépnek ki a hiperűrből,
négy, öt, hét teherhajó méretű vagy nagyobb cirkáló, összesen tizenhárom. Egy
egész flotta. Vadászgépek közelednek.
Csizmák koppanása hallatszott a Lara fölött járóhídon.
Zsinj, Melvar, Vellar kapitány volt az, és a szemközt lévő megfigyelőablak felé
rohantak. Zsinj félúton hirtelen megállt, Melvar majdnem belé ütközött.
Nyilvánvaló volt, hogy szabad szemmel is látta az érkező flottát – túlságosan
is közel voltak.
Lara megfordult a székkel, és a szenzorképernyőt
figyelte. Az vörös pontokkal volt tele; az ellenséges erők csaknem háromszoros
túlerőbe kerültek.
- Vissza az eredeti útvonalra – ordította Zsinj
paprikavörös ábrázattal. – Felkészülni a hiperűrugrásra. Értesítsék a többieket.
Hívják a Kettes és Hármas csoportot. Mondják meg nekik, hogy ugorjanak a
kijelölt biztonsági pozíciókra.
- Igenis, uram.
Lara visszatért a helyére, és megrohamozta a
Hírszerzés egyik emberét maga mellett.
- Miért fut el? – kérdezte. – Túlerőben vannak, de nem
pusztíthatnak el azelőtt, mielőtt a többi csoport ideérne.
- A Zsinj-doktrína – fintorgott megvetően a férfi. -
Mindegy, mik az esélyek, ha az ellenfél választja meg a csatateret, akkor több
utánpótlása van, mint azt először észrevesszük. Elkerülhetetlenné válik tehát,
hogy mi válasszuk meg a térfelet. Ennek a stratégiának ellenszegülni gyávaság.
- Nem is fogunk ellenszegülni, uram. – Visszafordult a
saját termináljához, és egy tizenhat betűből álló parancsot gépelt be, majd elküldte.
Valahol a padló alatt, egy kiszolgálódroid éppen most
hatol be a parancsot továbbító vezetékbe, kihalássza belőle a parancsot, és a
Lara lakosztályában lévő terminál felé irányítja. Így a központi komputer mit
sem sejt magáról a parancsról.
HELLÓ, KIRNEY.
Lara felkapott egy védőszemüveget, és bedugta a terminálba.
- Helló, Tonin – mondta. – Felkészültél, hogy
hatástalanítsuk a hiperhajtóművet?
A következő üzenet már a szemüvegén jelent meg. IGEN.
DE A PARANCS KIADÁSÁNAK PILLANATÁT KÖVETŐEN MÉG BELETELIK PÁR PERCBE, HOGY A
HATÁS ÉREZHETŐ LEGYEN.
- Értettem. A parancsomra, minden legyen a helyén, és
kezdjük. Három, kettő, egy…
- Uram, gravitációs mezőbe kerültünk! – kiabált egy
tiszt.
- Várj egy kicsit, Tonin.
Zsinj lehajolt, hogy tudjon beszélni az alant lévő
tiszttel.
- Pedig nem vagyunk elég közel egy égitesthez sem – a
pokolba! Azonosítsák azt az Interdictort. Vellar kapitány, most az a fő
célpont. A Red Gauntlet és a Serpent’s Smile menjenek, és szüntessék
meg ezt a kis kellemetlenséget. Új üzenet a Kettesnek és Hármasnak: megadjuk a
pozíciónkat, és a jelemre ugorjanak ide hozzánk. Ha mi nem mehetünk, ők
jöjjenek ide, hogy együtt játsszunk Solo szánalmas kis játszóterén.
- Lecsatlakozok, Tonin. Úgy tűnik, még nem jött el az
ideje annak, hogy felfedjük magunkat. – Lara egy parancssorral visszaállította
a terminált, hogy lássa el alap funkcióit, majd visszatért a munkájához.
Wedge elnyújtott ívű fordulóval vezette végig csapatát
Skyhook, a Crynyd és a Stellar Web körül,
majd a Red Gauntlet és a Serpent’s Smile, az Interdictor ellen
küldött csillagrombolók körül, majd egyenesen a visszavonuló Iron Fist irányába indultak.
Wedge volt a huszonnégy vadászgép-osztagból álló különítmény
vezető osztagának parancsnoka – Solo flottájának összes vadászgépének, kivéve a
Skyhookot és a Crynydet, akik az Interdictort oltalmazták. Az X-szárnyúak többsége
szétszórtan helyezkedett el szerte az egész naprendszerben, egy jelre várva,
hogy egyesüljenek. Ez a csapat volt a legnagyobb, amit Wedge az utóbbi időben
szárnyai alá vett.
- Zsivány Vezér, itt Mon Remonda. Semmi jele vadászgépeknek a célpont körül.
- Kösz, Mon
Remonda. X-szárnyúak, szárnyakat támadó pozícióba. Mindenkinek, fegyverek
beüzemelni. – Wedge elfordult, hogy még jobban illeszkedjen az Iron Fist hossztengelyéhez. A TIE-ok
hiánya nem lepte meg; Zsinj célja az volt, hogy fénysebességre ugorjon, nem az,
hogy értékes vadászokat és tehetséges pilótákat áldozzon fel. Ez a döntés
azonban könnyen a győzelmébe kerülhet.
A Szuper csillagromboló turbólézerei hirtelen életre
keltek. Az őket körülvevő űrt turbólézertűz és bénítólövedékek labdaszerű
alakja töltötte be.
- Vezér a csoportnak: bombázás. – Wedge több energiát
irányított át a gyorsítóknak, közben látta, hogy a Zsivány osztag cselekszik.
Jobbra tőle, az Allegiance Páncélkesztyű
osztaga mögéjük sorol. Az Y-szárnyúakból álló, a Battle Dogról érkező Villám osztag balról az előbb kialakított
osztag mögé siklik.
A szétszóródott alakzatból hirtelen egy hosszú,
keskeny sor lett.
Wedge vezetésével alacsonyan az Iron Fist burkolata fölött szálltak. Wedge eleresztett néhány
lövést az óriáshajó testére, de azok felszívódtak a masszív védőpajzsban. Azonban
a protontorpedók már inkább a védelem ellen fordultak, mint maga a burkolat
ellen. Minden egyes lövést elhárított a pajzs, de egyre több energiára volt
szüksége arra, hogy kivédje… az energia pedig szépen lassan fogyni kezdett.
Több, mint kétszáz kisebb vadászgép és bombázó tette ugyanezt, mint ő. Az Iron Fist egyik oldaláról a másikra
cikázott, és váltogatta a magasságát is, hiszen a turbólézerek lövései olyan
sűrűn érkeztek, hogy vakítóan fényesre festette a pilótafülke ablakát.
Egy idő után az Iron
Fist süllyedni kezdett alattuk. A bombázás véget ért. Tycho szorosan
mögötte maradt, és a szenzorképernyő tanúsága szerint az összes Zsivány életben
maradt.
- Ha mindenki végzett – szólt Wedge a komba -, szakadjatok
párokra, és tüzeljetek belátásotok szerint.
Zsinj tudta, hogy az erős rázkódás csak egy dolog
miatt következhetett be, mégpedig, hogy a protontorpedók egy része az Iron Fist burkolatába csapódott be. A
kárjelentést jelző csipogások és szirénázások felhangzottak. Vadászgépek hosszú
sora húzott el a megfigyelőablak előtt.
- Mi volt ez? – követelt választ Zsinj, majd lehajolt
a járóhíd pereménél. – Pethotel, mit jelentsen ez?
- A zászlóshajóra koncentrálják a tüzet, mivel nem
küldtek ki vadászokat ellenük, hogy ezt megakadályozzák – mondta neki újdonsült
tisztje. – De nem lesz második hulláma. Tudja, hogy most már pont oda
koncentrálnánk a tüzet, ahová ők mennek, így inkább csoportokra bomlanak. Ne
hagyja bolonddá tenni magát, uram.
- Értékelést vártam magától, nem tanácsot – morogta
Zsinj, és meglepődött a hangjából kihallatszó élen. Melvarhoz fordult. –
Készüljenek fel, hogy a hajtóművek felől érkeznek. Értesítse az ágyúsokat alul
és felül, hogy váltsanak stratégiát.
- Igenis uram – válaszolta bizonytalanul Melvar.
A szenzorképernyőn a vadászgépek hosszú sora valóban
az Iron Fist fara mögül érkeztek, de
mikor a gigász testéhez értek, szétbomlott az alakzat, és vadászgépek felhőjévé
alakultak.
Lara megengedett magának egy rejtett félmosolyt.
Tudta, ha úgy válaszol, hogy azt sugallja, Wedge Antilles könnyedén túljár az
eszén, az gőgjével fog visszavágni, s nem taktikai érzékével. Jól gondolta.
Azonban ez mit sem változtatott azon a tényen, hogy a lövegek kezelői arra
lettek utasítva, hogy hagyják abba az előző taktikát. Zsinj reakciója viszont
azt jelentette, hogy talán képes manipulálni őt még egyszer. Esetleg rá tudná
venni őt, hogy felejtse el a Kettes és Hármas csoportot. Aztán, akármi is
legyen a rábeszélés eredménye, közben le tudná kapcsolni a hiperhajtóműveket,
ezzel szabad prédává téve az Iron Fistet Solóék
számára.
Felegyenesedett a székében. Várjunk csak egy percet… Ha sikerülne
rávenni Zsinjt, hogy hagyja magára a flottát… nem kötelező lyukat beszélnie
a hasába. Elég, ha egy kicsit korrigál a pályájukon.
Átváltott a terminálján a Toninnal kommunikáló csatornára
és újra bedugta a szemüveget.
- Az Iron Fist már
elküldte a flottának az ugrási adatokat? – kérdezte.
IGEN.
- Át tudnád írni? Nem arra gondolok, hogy egy teljesen
új irányt, mert azt észrevennék. Csak egy apró korrekció, mint amilyen a
navikomputer szokott csinálni.
IGEN.
- Van-e olyan bolygó, ami a jelenlegivel útba esik?
VAN, A SELAGGIS. EZ A BOLYGÓ MÉG ÉPPEN A ZSINJ URALTA
TERÜLETEK HÁTÁRÁN VAN. CSAK PÁR FÉNYÉVNYI KERÜLŐT JELENT. EGY SÁRGA CSILLAG,
HÉT BOLYGÓVAL.
- Hagyjuk a száraz adatokat. Változtasd meg az Iron Fist pályáját úgy, hogy az irány ne
változzon, de a Selaggis távolabbi végénél lyukadjanak ki.
A NAVIGÁCIÓS SZOFTVER KORREKCIÓJA NEM ENGEDI.
- Ó – sziszegte Lara.
KIVÉVE, HA TÖRLÖM A SELAGGIST A CSILLAGTÉRKÉPRŐL.
- Tedd azt.
KÉSZ. IRÁNYT VÁLTOTTUNK A SELAGGIS FELÉ.
- Zseni vagy, Tonin. Kirney, vége.
Tökéletes. Az Iron
Fist vagy itt ragad, hogy Soloék elpusztítsák, vagy a Selaggisra ugrik,
hogy ott lőjék szét.
Nem kapcsolta vissza a terminált normál funkcióira, hanem
körbepillantott, hogy a technikusok valóban belemélyednek-e munkájukba. Mikor
megbizonyosodott erről, visszatért a terminálhoz, és elindította a felvételt.
Zsinj fájdalommal vegyes kíváncsisággal figyelte a
harc menetét.
A Red Gauntlet,
a a Birodalmi-osztályú és a Serpent’s Smile, a Victory-osztályú csillagromboló már elég messze hátramaradtak, hogy
megtámadhassák az Interdictort és a kíséretét. A helyzet nem volt túl kedvező;
a két ellenséges Birodalmi-osztályú
csillagromboló jócskán túlerőben volt, mivel vadászgépeket engedett ki magából,
hogy a két támadót hatástalanítsa.
Azonban Zsinj erőinek nem feltétlenül az volt a célja,
hogy szétlőjenek mindent. Csupán meghátrálásra kellett kényszeríteni az
ellenséges erőket.
Gyorsan kellett cselekedniük. Zsinj közelebb tartotta
magához az adattábla kijelzőjét. A Mon
Remonda, két másik mon kalamári cirkáló, egy csillagromboló, két fregatt és
vadászgépek tömkelege közeledett az Iron
Fisthez.
A vadászgépek armadája még mindig ostromolta őket, ez
látszott a megfigyelőablakból. Távoli, vörös színű csíkok festették meg az űrt.
Közben a két csillagrombolója lőtávolba ért az Interdictornál; a színes lövedékek
kavalkádja még távolabb is felvillant.
A Red Gauntlet fordulóba
kezdett jobb felé, hogy az oldalán lévő lövegek az ellenséges hajók felé
forduljanak. Az oldalt lévő ütegek a három Lázadó hajó egész tűzerejével fel
tudták venni a versenyt – nem beszélve arról, mekkora területet nyertek ezzel a
fordulóval.
Zsinj az ajkába harapott.
- Mutassák a Gauntlet
és a Smile kárjelentéseit -
rendelkezett.
- Máris, uram. – Egy óriási holoprojekció vetült ki a
megfigyelőablakra. A felvétel mindkét hajóról részletes áttekintést nyújtott,
csak jelentéktelen károk keletkeztek, főleg a régebbi konstrukciójú Serpent’s Smile-on.
Azonban a csillagrombolónak a flotta egyik legügyesebb
kapitánya parancsolt. Amint a Red
Gauntlet véghezvitte az elterelő mozdulatsort, a Serpent’s Smile kilencven fokos fordulatot véve becsúszott a két
csillagromboló közé
Ahogyan arra számítani lehetett, a Lázadók egyik
csillagrombolója tüzet nyitott a Smilera,
ami lövés nem talált, az az ódon csatahajó mögötti másik Lázadót találta el.
És, hiába, hogy a Smilenak csak pár
ágyúja volt az Interdictor ellen, volt egy annál is nagyobb ütőkártyája – a
súlya, amivel éppen közeledett hozzá.
- Elterelés – mondta Zsinj. Az Interdictornak csak
annyi dolga volt, hogy elkerülje az ütközést. Az Iron Fist és a flotta többi része pedig, miután az Interdictor az
elterelés irányába tolódott, hiperűrbe tud ugrani.
Az Interdictor viszonozta a tüzet.
- Gyerünk már – unszolta az ottaniakat Zsinj.
- Azonosítottuk az Interdictort – mondta Melvar. – A Stellar Web.
- A Stellar Web?
Lehetetlen. – Csóválta a fejét Zsinj. – Az egy birodalmi egység. Barr Moutil a
kapitánya. Neki nem lenne elég mersze ahhoz, hogy azt csinálja, amit annak a
hajónak a kapitánya épp most csinál.
- De hiszen még maga említette, hogy a Lázadók és a Birodalom
összefogtak ön ellen – emlékeztette őt Melvar. – A Stellar Web pedig hivatalosan Rogriss admirális kötelékébe
tartozik.
- Rogriss. – Zsinj a képernyőre pillantott. A Stellar Web még mindig ugyanabba az
irányba tartott. A Serpent Smile továbbra
is az útját állta. – Ha az ott Rogriss műve, akkor az illetőnk vastag bőr van a
képén. Nincs más választásunk, nekünk kell kitérnünk az útból. Hívnunk kell a
flotta maradékát, és az ő területükön
megvívni ezt a csatát.
- Elvesztettük a kapcsolatot a Serpent Smile-lal – jelentette a kommunikációs tiszt.
Zsinj lepillantott rá.
- Képtelenség. Még mindig sugározzák felénk az
adataikat.
- Elnézést, uram. Úgy értem, a híddal vesztettük el a
kapcsolatot.
Zsinj szabad szemmel is látta, hogy a Serpent Smile burkolatát lángok emésztik
a csillagrombolót a parancsnoki hídjánál, mintha valami egyszerűen szétrágta
volna a hajónak azon részét.
- Üzenet a másodlagos hídjuk felől. Várják a
parancsait.
Zsinjt a veszteség érzése járta át.
- Üzenjék meg nekik, hogy indítsák útnak az összes vadászukat,
és hagyják el a hajót.
- De azt mondják, még megmenthetik.
- Tegyék, amit mondtam. – Melvarhoz fordult. – Ez
súlyos veszteség. De legalább nem tudnak eltéríteni minket.
Melvar bólintott.
Solo a Stellar
Webhez közeledő Serpent’s Smile alakját
figyelte, és nem volt tudatában annak, hogy ide-oda mozgolódik székében az
idegességtől. A csillagrombolók harca mindkét fél számára kataszrofális
végeredménnyel zárult.
- Össze fognak ütközni – mondta Onoma. - Elkerülhetetlenül.
A Stellar Web végül
pályát módosított, orra lustán fordult el másik irányba. Solo várta a két
csillagromboló összeütközését, de a Serpent’s
Smile váratlanul lelassított. A Stellar Web kilőtt mellőle, vészesen
közel került a Crynydhez, de a vele
való ütközést is sikeresen elkerülte. Miután elmúlt a veszély, a nyílt űr felé
vette az irányt, el a harcot túlélő csillagrombolóktól.
- Ezt meg hogy csinálta? – kérdezte Onoma.
- Fogalmam sincs – mondta Solo -, de ha a kapitány helyében
lennék, megfordítanám a gravitációs generátort, így a többieket a mező nem
vonzaná, hanem taszítaná. Ez éppen elég erőt ad ahhoz, hogy ellökjön bármekkora
testet a közelben. Lehet, hogy ezt vetette be, de normális esetben egy
Interdictor nincs olyan állapotban, hogy ilyet csináljon. – Nem tudta visszafojtani
a hangjából kiérződő tanácstalanságot. A Stellar
Web az Iron Fisttel ellenkező
irányba tartott, a távolság köztük nőtt. – Fegyvernök, mennyi idő, míg lőtávolba
érünk?
- Harmincnyolc másodperc – mondta a fegyvertiszt. –
Egy perc tíz másodperc, hogy megemlíthető sérülést okozzunk nekik.
- És mennyi idő, míg a Stellar Web től messze ér?
- Két perc tizenöt másodperc, uram.
- Akkor készüljenek fel a támadásra.
Wedge újabb támadáshoz vezette a Zsiványokat. A veszteségek
már kettő főre estek, miután az Iron Fist
visszavágott; Gavin Darklightert ionlövedék találta el, kivonva az ütközetből
X-szárnyúját, míg Asyr Sei’larnak katapultálnia kellett, miután a turbólézerek
súlyosan megrongálták a vadászgépét. Asyr X-szárnyúja véget nem érő pörgésbe
kezdett, hogy aztán a Szuper csillagromboló burkolatán semmisüljön meg. A Mon Karrenről érkező sikló ment, hogy
felszedje őt. A veszteségek jobban érték a lassabb vadászokból álló osztagokat,
mint például az Y-szárnyúakat és a Battle
Dogról érkező Cloakshape különítményt.
Az Iron Fist azonban
kezdett siralmasan kinézni, több helyen is lángra kapott a burkolat. A Mon Remonda jelentései szerint a Serpent’s Smile megsemmisült, míg a Red Gauntlet súlyos károkat szenvedett a
két csillagrombolótól, amikkel szembenézett.
- Zsiványok, maradjatok a farnál – rendelkezett Wedge.
– Solo csapata az orra felől érkezik, és nem akarok a tűzvonalban lenni. – A
Szuper csillagromboló felé fordult, energiát adott a pajzsoknak, és újra
tüzelt.
A lövések a pajzson túl csapódtak be – Wedge látta,
amint pár burkolatlemez lángra kap. Mikor a megkezdett körnek a végére ért, a Mon Remonda, a Mon Karren és a Mon Delindo megérkezett
az Iron Fist orrához, így a
csillagromboló ágyúi a mon kalamári cirkálók felé fordult.
Aztán hirtelen vakító villanás kíséretében eltűnt. A
hipertérbe ugrott. Csak a megviselt cirkáló maradt, ami szorosan hozzá tapadt,
de pár pillanat múlva az is követte a Szuper csillagromboló példáját.
Wedge csalódott volt. Nem ilyen győzelemre számított.
- Zsiványok, alakzatba. Még nem múlt el a veszély.
Azonban a Serpent’s
Smile lángoló roncsa egyáltalán nem tűnt fenyegetőnek, sem a Red Gauntlet, sem a többi csillagromboló
nem nyitott tüzet. Zsinj erői visszavonultak, vagy megadták magukat.
- Nem tudom elkapni – mondta Solo. Hangja kétségbeesettebb
volt, mint valaha, főleg saját fülében. Annyi energiát sem volt képes
összegyűjteni, hogy lelkességet színleljen. - Vesztettünk.
Onoma kapitány éberen állt mögötte, szemei kidülledtek
a helyükről.
- Megtizedeltük a flottáját.
- Hogy aztán megint felszívódjon. Hogy aztán, a
kínlódás kezdődjön megint újra. – Felsóhajtott. – Hívja vissza a vadászokat. Állítson
össze egy csapatot, és szálljanak át a Serpent’s
Smilera. Talán még felhasználhatjuk Zsinj ellen, mielőtt a Flotta gondját
viselné.
- Igenis, uram.
- Üzenet az M-317-ről – jelentette a kommunikációs
tiszt.
- Lássuk.
Rogriss arca jelent meg Solo képernyőjén. Az
admirálison nem látszottak az ezt a pillanatot megelőző események ráncai.
- Admirális, hadd gratuláljak a teljesítményéért.
- Köszönöm. Ami azt illeti, szerintem itt végeztünk.
Kár. – Vállat vont. – Pedig ez egy olyan kelepce volt, amivel elkaphattuk
volna.
Solo bólintott.
- Csak egy kérdés: megtenné ezt még egyszer?
Rogriss egy pillanat erejéig emgmerevedett, majd alig
láthatóan biccentett.
- Minden bizonnyal, igen. Bízhat bennem.
- Bízok is. Sok szerencsét… a hadúr ellen.
Rogriss nevetett. Képe eltűnt a képernyőről, majd a Stellar Web a hipertérbe ugrott.
Solo egyedül maradt a gondolataival, és a legénység
nem merte zavarni őt.
A suttogásaikból a tábornok kihallotta a legfrissebb
adatokat: hány gépet vesztettek, hány gép harcképtelen egy ideig, vagy
végérvényesen. Kárjelentések. A felderítők visszatértek a flottához.
Végül a kommunikációs tiszt szólt hozzá:
- Uram, hívást kaptunk a holokomon.
- Zsinj az – mondta Solo -, várja, hogy kihívhasson.
- Nem.
***
Az Iron Fist a
vártnál hamarabb lépett ki a hipertérből, előtte, távol minden veszélytől egy
sárga színű nap ragyogott. Zsinj a navigátor fölé hajolt.
- Mi ez?
- Egy nap, uram – közölte a tiszt, majd csak később
fordult meg a fejében, mennyire fölösleges volt megszólalnia. - Ismeretlen.
Nincs rajta a listámon.
- Nincs rajta a
listáján? – tört fel Zsinjből. – Hogy lehet maga ennyire inkompetens?
Milyen messzire ugrottunk?
- Alig nyolc fényévnyire, uram.
- Nyolc fényévre
a Vahabától nincs egy névtelen rendszer sem – Zsinj érezte, hogy majd’
szétveti az ideg. Melvarhoz fordult, és jóval halkabban kérdezte meg tőle: - Vagy
mégis?
- Hát, amennyire mi tudjuk – mondta a tábornok -, nem
ismeretlenek. De, hogy pontosabb választ adjak a kérdésére, nem létezik ehhez
hasonló sárga csillag a Vahabától nyolc fényévre anélkül, hogy a vahabaiak ne
tudnának róla – vagy, hogy rajta legyen a csillagtérképeinken.
Zsinj visszafordult a navigátorhoz.
- Forduljon meg, térjen vissza a hipertérbe és irány a
találkozási pont.
- Uram? – egy másik tiszt volt az. – Új kárjelentés.
Progresszív meghibásodást észleltünk a hiperhajtóműben.
Zsinj érezte, hogy szíve torkában dobog.
- Mit ért „progresszív meghibásodás” alatt?
- Az elsődleges rendszerek leálltak, a másodlagosok
épp most omlanak össze. De ez nem egyszerre következik be… terjed, mint
egyfajta járvány.
- Mióta vannak a rendszerek meghibásodva?
- Egy, vagy talán két perce.
- Navigátor, mennyi idő alatt tudják helyreállítani a
hibát?
A tiszt felnézett, és hitetlenkedve csóvalta a fejét.
- javítsák meg! – kelt ki magából zsinj. – Most, most,
most!
- Üzenetet kaptunk, uram.
- Ki az?
- Úgy látom, nem nekünk
jött. Hanem tőlünk.
- Nem adtam rá ende… Melvar, bajban vagyunk. Kommunikáció,
hadd lássam azt az üzenetet.
A holoprojekciós helyzetelemző tábla kijelzőjén egy
arc jelent meg – Gara Pethotelé. Egy szemüveg pihent a homlokán, és közel
hajolt a holokamerához. Arca fanyar volt. Mögötte a legénységi árok fala
látszott. Zsinj lepillantott Lara munkaállomásához – csak a hűlt helyét látta.
- Solo tábornok – mondta a nő -, ha minden a
számításaim szerint alakul, az Iron Fist meghibásodott
hiperhajtóművel vesztegel a Selaggis rendszerben. Zsinj flottájának másik része
a találkozási pont felé tart – percek, esetleg órák, mire a Selaggishoz érnek.
Azt javaslom, nézzen ott körül. Ja, és vigye a flottát is. Lara Notsil kilép. –
A nő képe elhalványodott.
Zsinj hosszú pillanatokig csak állt. Évek óta először
nem tudott mit szólni. A hídra teljes csend borult.
Végül Melvarhoz fordult.
- Hívja a biztonságiakat. Vigyék ezt a nőt a
vallatóterembe. – Mélyet lélegzett. – Azt akarom, hogy olyan szörnyű halála
legyen, ami még nekem is rémálmokat
okozzon.
Melvar bólogatva előkapta a komlinkjét.
- A Selaggis rajta van a térképeinket – fordult Zsinj
a navigátorhoz -, ami mit jelent?
- Hogy kitörölték az adatbankból. Helyreállítom az
adatokat.
- Nagyon helyes, ezzel épp most mentette meg a saját
életét. Vellar kapitány, mennyi idő, míg ideér a flotta?
- Ha már elindultak a találkozási ponthoz –
számolgatott a férfi -, az Egyes Csoport körülbelül hat, a Kettes négy, a Hármas
két és fél óra alatt ér ide. De uram, a Kettesnek és Hármasnak nincs parancsa
sürgős távozásra. Ha ott maradtak, csak percek kérdése ideérniük.
- Kommunikáció! Üzenjék meg a vahabai csapatoknak,
hogy jöjjenek a Selaggishoz. Vellar, hívja a Second Deathet. Talán még használhatjuk az elsődleges feladatára.
Hívjon ide minden gépet, ami a közelben van. Hívjon ide minden kalózhajót, amit
használtunk a múltban, és a közelben tartózkodik. Keressen bármilyen hajót,
amit csatarendbe állíthatunk. Találjon egy ideális búvóhelyet, ahol
meghúzódhatnak a flottánk érkezéséig, és míg helyre nem állítottuk a
hiperhajtóművet. – Mély levegőt kellett vennie, hogy lehiggadjon. – És indítsák
el az összes vadászgépünket. Fel kell készülnünk a harcra.
Lara követte a kis droidot, végig a nyüzsgő folyosón,
Ensign Gatterweld követte őt.
- Muszáj ezt csinálnunk? - kérdezte Gatterweld. –
Lejárt már a munkaideje?
- Nem, még nem – válaszolta Lara. – De most
vészhelyzet van.
- Miért követünk egy droidot?
- Mert tudja, merre kell menni.
A droid megállapodott egy kiszolgálódroidoknak fenntartott
járat bejárata előtt. Lara egy kódot ütött be a mellette lévő konzolba.
- Ha nem lenne hozzáférésem, vajon ki tudnám-e nyitni?
– merengett. A bejárat kinyílt. Mögötte, egy keskeny járatban egy másik droid
várakozott, hátára egy dobozt erősítettek.
- Valószínűleg nem. Hová megyünk?
Lara benyúlt a járatba, felbontotta a dobozt, a
belsejében egy elsütőbillentyűt tapintott ki. Kábító fokozatra állította a
fegyvert, és kivette a csomagból.
- Megyek meghalni. Ha nem elég ügyes, maga is. –
Szabad kezével hátrataszította Gatterweldet, amitől a férfi a sarkára állva
megingott, majd beleeresztett egy lövést.
A gyomra tájékán találta el őt. Gatterweld elvágódott,
csattogva találkozott a folyosó fémpadlójával. A folyosón elhaladók – tisztek,
vagy pilóták, akik a hangár felé siettek – egy pillanat erejéig megdermedtek
meglepődésükben, majd Lara felé indultak.
A nő belépett a járatba, és lezárta a bejáratot.
Lara leszedte a droid hátáról az üres csomagot, majd háromszor
megérintette a gépezetet.
Az engedelmesen megfordult, és elindult a járatban,
Lara szorosan mögötte maradt.
- De hihetünk-e neki? – tette fel a kérdést Solo.
Onoma csak vállat vont.
- A vizsgálóbizottsága hitt neki, és a Vahabán
tapasztaltak alapján az információi helyesek.
- Ez igaz. De lehet, a Zsinj által kivetett cspadába
akar csalni minket. A belé fetett bizalom a flotta végét is jelentheti. – Solo
lehuppant a székébe, küszkődve a feltörő érzésekkel.
- Uram – szólt a kommunikációs tiszt -, újabb holokom
adást veszünk. Egy felvétel, nem élő adás.
- Notsil az? – pattant fel Solo.
- Nem, uram. Egy halmadi autamatizált üzenetküldőtől
jött. De nem egyenesen hozzánk érkezett. Az üzenetküldő szerint, először egy új
köztársasági reléállomás, majd a Coruscant, aztán egy magas biztonságú
flotta-szatelit továbbította nekünk. Csakis Antilles vagy Loran parancsnok
láthatja.
- Különös – ráncolta a homlokát Solo. – A Halmad túl közel
van, az időzítés nem lehet véletlen. Kapitány, Wedge vagy Loran jelenleg a
fedélzeten tartózkodik?
- Mindketten – bólintott Onoma.
- Hívja őket a legközelebbi konferenciaterembe, most
azonnal.
Solo a konferenciatermben találkozott a két pilótával.
Alighogy az ajtó két szárnya összecsattant, Solo máris beszélni kezdett:
- Lássuk az üzenetet.
A terem komterminálja női hangon szólalt meg:
- Kérem a nevét és rangját, megerősítési okokból.
Wedge a tábornokra pillantott, aki bólintott.
- Wedge Antilles parancsnok, Új Kóztársasági Parancsnokság.
- Köszönöm.
A holoprojektor egy képet vetített az asztal közepe
fölé, ami Zsinj hadurat ábrázolta egy semleges szürke háttér előtt.
- Kargin tábornok és a Sasdenevérek, üdvözlöm önöket -
mondta a hadúr.
- Ez egy felvétel – mondta Solo -, nem tudja, kihez
beszél.
- Lenne egy ajánlatom – folytatta Zsinj. – Remélem,
még mindig a Halmadon állomásoznak, mert ha igen, tekintélyes összeget tudok
felajánlani egy kis kiruccanásért. Ha rendelkezésre állnak, kérem, látogassanak
el a Selaggis rendszerbe – ami egyike a Halmadot körüvevő rendszereknek.
Mindenesetre, az ajánlatom rövidesen lejár – pár óra múlva zárolom ezt az
üzenetet. Remélem, pár óra múlva találkozunk. – Egy magabiztos mosollyal
megszakította a kapcsolatot, a felvétel elhalványult.
- Notsil igazat beszélt – mondta Solo -, Zsinj a
Selaggison ragadt. – Csibészes ábrázatába a gond szőtte ráncok vegyültek.
- És most kétségbeesetten házal katonákért – mondta az
Arc. – Próbálja behívni a Sasdenevéreket és minden más kalózbandát, akikkel
valaha szövetkezett. Elkaptuk őt.
- Sasdenevérekként akar részt venni a csatában? –
kérdezte Solo.
- Akkor át kellene festenünk pár TIE-t – csóválta a
fejét az Arc. – Az legalább fél óra, legfeljebb egy óra késés. Előnyként pedig
nem róhatjuk fel azt, hogy egy tucatnyi TIE-jal kerülünk az Iron Fist hatósugarába.
- Honnan ismerős nekem ez a Selaggis név? - gondolkodott
el Wedge.
- Zsinj egyik játszótere – mondta Solo. – Első bolygó,
aminek utána néztem a flotta irányítására való felkérésem után. A Selaggis 6
holdját betelepítették. Gondolom, Zsinj példát akart statuálni azoknak, akik az
engedélye nélkül benépesítették a területének egyik világát. Az Iron Fist kisöpörte a kolóniát. Úgy
gondoltam, elegáns lenne, ha most őket söpörnénk ki onnan.
- Való igaz.
- Térjetek vissza az osztagaitokhoz. Rövidesen
indulunk – azzal kisietett a konferenciateremből.
- Legalább Shalla megnyugodhat – mondta az Arc, mikor
már a hangár felé rohantak.
- Miért is?
- A Netbers-szel való küzdelme miatt a Saffalore-on. Sokáig
emésztette magát amiatt, mert felfedte a Sasdenevér/Lidérc osztag titkot a
tábornok előtt. Most bebizonyosodott, hogy mégis sikerrel járt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése